Szendrői Malom                                                                                                         
       



A szendrői malom

kivonat

Készítette: Gergely Tamás
 

Szendrőn a XVII. század elején két malom is működött. Az egyik a város északi részén, a városszéli palánk oldalában, átellenben a református iskolával a híd mellett állt. Annak ellenére, hogy a város peremén helyezkedett el, a forgalmas és szinte központi fekvésű út mellett, az alsó vártól nyugatra lévő római katolikus templom, a kolostor és a Németváros felé lekanyarodó utcán állt. A másik malom Csehipuszta mellett, a Szalonna felé vezető út közelében működött, mintegy két kilométer távolságra a településtől.

Mindkét malom számára a szükséges vízi energiát a Bódva folyó vízével és csatornán elvezetett vízzel biztosították. A Bódva a háziipar egyes területei mellett a malomipar fejlődését is lehetővé tette. A XVI. századtól fejlődésnek induló mezőgazdaság szolgáltatta a malomipar nyersanyagának egy részét. A molnárok létszáma nem volt jelentős akkoriban, de tevékenységük mind a katonaság, mind a lakosság ellátásában nélkülözhetetlennek számított.

Az akkoriban uradalmi tulajdonban lévő malmok 3-3 kerékkel őröltek. Az alsó malom szombati vámját, az úgynevezett sabbathale-t a református egyház ellátására szolgáltatta be. Tizenöt évvel később, 1621. július 1-jén Bethlen Gábor erdélyi fejedelem pedig a Csehi malom szombati vámját adományozta Abbosi Bornemissza János gyalogos kapitánynak. Néhány évtizeddel később, 1654. január 9-én Wesselényi Ferenc nádor, a szendrői uradalom új tulajdonosa ezt a döntést megváltoztatta, és a malom vámját a szendrői ferences rendi barátoknak engedte át.

A malmok nem csak gabonaneműek őrlésével foglalkoztak, hanem kendertörő kölyűvel és szűrposztó készítésére alkalmas kárlóval is fel voltak szerelve. A város mindennapjainak szerves része volt a malomba járás, és ez tükröződött az őröltetés, a kendertöretés és a posztóverés jövedelmében is.

A régi, középkori eredetű vízimalmot Szendrő belterületén 1911-ben Markovics Pál bérelte ki, majd építette át és szerelte fel műmalomnak. Ezt követően 1937-ben Gottlieb Jenő lett a malom tulajdonosa. A malom ötjáratú volt, napi teljesítő képessége pedig 80 mázsa. Vámőrlést és darálást is végeztek.

A helyi malmot a felszabaduláskor a szovjet parancsnokság katonai célra vette igénybe. A községben azonban kifogytak a liszttartalékok a kamrákból, főként a szegényekéből és ezért a kommunista párt vezetői felkeresték a szovjet parancsnokot és kérték a segítségét a liszthiány

rendezésére. A parancsnokság a kérelmet kedvezően bírálta el, és hozzájárult ahhoz, hogy a malom 24 órán át kizárólag a község lakosai részére őröljön.

Az államosítások folytatódásával a szendrői közepes kapacitású malom is központi irányítás alá került. A termelékenység növelése céljából modernizálták: átépítették villanyerő meghajtásra. Így már éjjel-nappal tudták működtetni, kapacitása pedig elérte a napi 300 mázsát.

A nagy malmok államosítása és modernizálása után szükségtelenné vált a kisebb malmok működtetése, ezek nagy része egyébként műszakilag elavult volt. Ennek következtében szűnt meg a Csehi malom is, amely Szendrő történetében oly sokszor szereplő és többször gazdát cserélő urasági vízimalom volt.

Ezt követően a Miskolci Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat tulajdonába került a szendrői malom, amelyet XXI. század elejéig működtetett.

Jelenleg a malom területén egy kft. működik, amely külföldi magánszemély kezében van.


                                                                                                                                                                                         

  Szendrői Malom  képekben:


                                       
                                  




Nagyobb térképre váltás